Kezdőlap arrow Spoity Boys
spacer.png, 0 kB
SPOITY BOYS Nyomtatás

Pályázati kulturális cserében vettünk részt a „Youth 2000” uniós csereprogram és ennek magyarországi nemzeti irodája, a Mobilitás segítségével 2001 és 2002 nyarán. A program történetében először utazhatott fiatalokból álló csapat Európából Dél-Amerikába (Francia Guyanába), majd következő évben az ottaniak ide. E program keretében tehát a magyar népzenét játszó bandánk, a Suttyomba együtt dolgozott a guyanai Spoïty Boys zenekarral. A magyar „húrok” és a guyanai dobok fúziója egészen újszerű zenei élményt nyújt. 2002 nyarán, a Sziget Fesztiválon Budapesten, valamint ugyanazon év novemberében a „Transamazoniennes” Fesztiválon Saint-Laurent du Maroni-ban (Francia Guyana) együtt léptünk közönség elé, nagyon nagy sikerrel. Stúdiófelvételeink utómunkálatait követően az idén közös lemez kiadását tervezzük.


SPOITY BOYS

A kawina hagyományokat őrző együttes tagjai Francia Guyana észak-nyugati részén, Maïman-ban élnek, a Guyana-t Surinam felől határoló Maroni folyó partján. Az apró falu Francia Guyana „nyugati fővárosától”, Saint-Laurent du Maronitól kb. 1,5 órás pirogue útra található az Amazonas vidék esőerdejének szélén.
A Maroni mentén élő zenei hagyományok pár év óta jelentősen hozzájárulnak nemcsak a guyana-i, hanem a surinami és brazíliai zenei paletta színesítéséhez. Számos zenekar jelent meg az utóbbi években a saint-laurent-i színen.
A „Maïman 2000” Egyesület 1993-ban alakult. Célja a noir-marron (bushi-nengé) kultúra népszerűsítése a művészet, zene és tánc segítségével. Mindemellett küzd a maïman-i közösség életének javításáért, társadalma összetartásáért egy eldugott kis faluban, amely csupán nem régóta rendelkezik folyóvíz- és napi 10 órányi villanyáram ellátással. Maïman lakossága elsősorban „boni” (maroni-i noir-marron etnikum), valamint „saramaca” (Surinam belső részéből származó noir-marron etnikum).
A „Spoïty Boys”, 11 zenész, a kulturális hagyományaikat az akusztikus dobok nyelvén kívánják őrizni, hagyományos zenéjüket modern zenei hatásokkal fűszerezik. Azonban ahelyett, hogy a Maroni mentén oly népszerű „aléké” zenei stílust követnék, a saramaka zenei hagyományoktól kölcsönözve „kawina”-t játszanak.
Mint a Salvador de Bahia-i (Brazília) Olodum, ők is hamar kialakították saját stílusukat. Surinam és Francia Guyana után számos más országban is ismertté váltak a „Transamazoniennes – Musiques de Guyane” c. zenei válogatás albumnak köszönhetően. 1999 decemberében a Macapa-i Fesztiválon (Brazília) tüzes sikert arattak, zenéjük megbizsergette az „afrikai vért” a brazil közönség ereiben.

Eddig megjelent albumaik:
  • 1998 – „Piti piti laïzan” (kazetta és CD)
  • 1999 – „Transamazoniennes” – Francia Guyana zenéje, válogatás album
  • 2000 – „Gaan pataka” (kazetta és CD)
  • 2002 – „Miseleïna” (CD)






A „kawina”


Afrikai ritmus, a „saramaca”-k (Surinam belső területén élő noir-marron etnikai csoport) által őrzött afrikai zenei hagyomány, amelyet hamar átvettek egyéb „noir-marron”, „créole” és „amérindien” népcsoportok saját zenéjük gazdagítására a Maroni mentén és Surinam teljes területén. Legyen akusztikus vagy elektronikus, a „kawina” igen gyorsan az egyik legnépszerűbb zenévé vált a régió országaiban. Guyana-ban ritka az együttes, amelyik ezt a zenei stílust követi. Kawina hangszerek: * 4 különféle akusztikus dob: timbale, arie, cotie, skrankie * 1 kwa bangi (bushi-nengé ülőke) * 2 shasha (maraca)

Részletek a közös felvételekből! (katt ide)
Közös fotók! (katt ide)